Utáld meg! Hagyd el!
Felismertem, beismertem, kimondtam… – Elég ennyi, ugye?
– Még 2 lépés hátravan. Azt a valamit, meg kell utálni, el kell hagyni.
Ez lenne az ideális folyamat.
– Túl sokat vársz el tőlem, nem gondolod?
Melyik igaz rád?
– Utálom a port, mert mindent beszennyez. Folyton takarítani kell, nem elég egyszer letörölni. Utálom, látni sem bírom, mindent meg akarok tenni, hogy eltűnjön. Nem úgy, hogy leoltom a villanyt és de jó, mert nem látok semmit. Hanem bekapcsolom az égi lámpást, hogy mindent megmutasson. Hajrá takarítás!
Á, nem vagyok tisztaság mániás. 🙂
– Tudom, hogy bűn, beismerem, hogy teszem, bocsásd meg kérlek…Újra megtettem…
igazából szeretem, ragaszkodok hozzá, akarom, kell nekem. Úgyhogy maradhat egy ideig…aztán megint zavarni kezd, felismerem, beismerem, megvallom…ördögi kör, tudom.
Nem tudom kimondani őszintén, hogy meg akarok tőle szabadulni. Könnyebb bűnben élni, még ha rosszabb is így. Nincs erőm és kedvem harcolni és legyőzni ezt a dolgot az életemben.
Melyik vagy te? Van köztes állapot?
Mitől sikeres az egyik, és mi miatt nehéz a másiknak?
Mi kell ahhoz, hogy kimunkálódjon benned, hogy őszintén le akard tenni?
Miért kell „megutálni”? Egyáltalán, mit jelent megutálni?
A fenti példák segítenek ebben. Vagy gondolj arra, milyen az amikor megundorodsz egy ételtől, látni sem bírod…kerülöd…, valahogy így kell érezned a bűn iránt is, hogy valóban el tudd hagyni.
Ha szereted, ha kedveled, ha nem is tartod annyira rossznak, hogyan is tudnád elhagyni igazán?
Szeretem alkalmazni azt az Igét, hogy :
“Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket…” Zsolt 62,9
Őszintén el tudom mondani, hogy ha nem tudom őszintén kimondani amit kellene, ha nem tudom utálni…
Ilyenkor kérem Istent, hogy munkálja ki bennem az akarást.
Irányítsa úgy az életem, hogy kész legyek leszámolni a bűnömmel.
És Isten elvégzi a munkát, rajtam áll, hogy mennyi ideig fog ez tartani. 🙂
Tényleg formál! Úgy alakítja az életem eseményeit, hogy a végén megutálom azt a bűnt, és meg akarok tőle szabadulni. Olyan jó érzés, amikor már nem terhel az a dolog.
“Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel!”
Zak 4,6
Itt van a megoldás! És tényleg működik. 🙂
Időbe telik, mert olyan „nyakasok” vagyunk, ahogy a Biblia mondaná.
Mondd ki!
Csendesedj el Isten előtt, nézz magadba, aztán mond ki hangosan, hogy mi a baj. Mi az, amit nem tudsz megutálni, amit nem tudsz letenni. Ahogy kijönnek a szádon a szavak, már formál az Úr, már megmutat dolgokat neked. Érdekes megtapasztalás ez, ezért segít, ha valakinek elmondod. Általában amíg megfogalmazod, sokszor már látod is a megoldást, amit csendesen morfondírozva nem láttál. Vagy közelebb jutsz a megoldáshoz…Vagy meglátod, hogy rosszul gondolkodtál…Vagy, hogy csak egy szemszögből vizsgáltad meg a dolgokat…
Lehetne még sorolni.
Mostanában tapasztaltam meg ezt újra. El kellett menjek a barátnőmmel egy sétára, hogy meglássam a megoldást. Előtte magamban már sokszor átgondoltam, de nem vezetett eredményre, egy kis séta az estében megoldotta a dolgokat. Előtte hónapokig kínlódtam. – Feleslegesen! 🙂
Mai beépíthető dolog, hogy MONDD KI HANGOSAN!
Az szuper, ha van kinek elmondani, akkor is ha ciki, ha tabu téma, ha nehéz.
„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok:
mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” Jak 5,16
Hangosan!
Újra kérlek, hogy – Hangosan!
Ennek több előnye is van. Az egyik, hogy kimondod hangosan, és beszéltek róla. Ilyenkor már megoldások is születhetnek. A másik, hogy mivel megosztottad, a téged meghallgató fél számon kérheti rajtad a haladást. És ez sokszor nagyon jó dolog. Olyan helyzetbe kerülsz, hogy nem tudsz meghátrálni.
Az igaz barát szeretettel érdeklődik, így segít, motivál. Az igaz barát hűségesen imádkozik érted, amit elmondtál neki, azt csak Istennek mondja tovább. 🙂
Ne tartsd magadban!
Működik?
Jelezd kérlek, ha működik a módszer. Egy szó is elég. 🙂
– Működik!
