A szolgálat…
Nagyon jó dolog, akarom csinálni és érzem a vágyat a szívemben.
“Nem akarok padban ülő gyülekezeti tag lenni.”
Ezt egy testvér mondta a gyülekezetben,
teljesen megragadott a lelkisége.
De fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek neki.
Azt sem tudom, hogy miben vagyok jó.
Úgy érzem magam, mint amikor iskolát, vagy szakmát kellett választani. Ott álltam kétségbeesve. Minden kérdésre csak azt tudtam mondani, hogy – “Nem tudom.”
Milyen jó lenne egy lista, amiben benne van minden választható szolgálat. Én csak párat látok, főként olyanokat, amik látványosabbak. Tanítás, énekkar, dicsőítés, technika kezelése…Tudom, hogy vannak kevésbé látható feladatok is, mint ahogy vannak háttérben működő szerveink, melyekről lehet nem is tudunk, de ha nem teszik a dolgukat, akkor egyből gondokkal küzd a szervezet.
Nagyon sok szolgálat van, tényleg jó lenne egy lista. Így könnyebben tudnék választani. Kiválasztom, kipróbálom, és látom, hogy jó lesz-e. Lehet, hogy még nem érzek semmit, de ez nem baj, lehet próbálkozni. Csak akkor tudom valamiről, hogy jó-e, ha kipróbáltam.
Miért? Hogyan?
Te miért szereted ezt csinálni?
Azért szeretek szolgálni, mert rájöttem, hogy mennyire szeretek adni, örömet okozni, segíteni. “Íme az Úr, Szolgakirály” ez a dal sokszor visszhangzik a szívemben. Ez annyira motivál, hogy általában felülírja az akadályokat, amik elém gördülnek. Mint például az idő, a hozzáértés, az erre szükséges fizikai-lelki erő. Régen sokszor gondolkodtam Mózesként, aki igen sok kifogást tudott felsorakoztatni Isten előtt, amikor elhívta őt arra, hogy kivezesse a népet a rabszolgaságból. Isten megtanítatta, megtapasztaltatta velem, hogy ha Ő elhív engem egy szolgálatra, akkor mindazt meg is adja, ami ehhez szükséges. Mindig ebbe kapaszkodok. Megerősödtem abban a hitben is, hogy sokszor Isten rajtunk keresztül segít, a mi kezeink, lábaink, szavaink által. Amikor odaadtam Istennek az éltemet, akkor a szolgálatra is odaszántam magam.
Mi volt a feladatod? Hogyan kezdődött az egész?
Idegenként kerültem be a gyülekezetbe. Nem voltam része semmilyen kis csoportnak sem. Addig nem éreztem otthon magam, amíg nem kezdtem el része lenni az egyik szolgálatnak. Utána minden megváltozott. Megismertem több idős testvért, középkorúakat, fiatalabbakat, ez sokat segített. Már egy ideje tagja voltam a gyülekezetnek, amikor az egyik karácsony előtt megszólított a lelkipásztor felesége (Ági), hogy lenne e kedvem szolgálni. Egy kicsit meg is ijedtem. 🙂 Ugyan mit tudnék én csinálni? De annyira jó volt, hogy épp csak megfogalmaztam ezt, amikor Ági azzal folytatta, hogy csak annyi a dolgom, hogy egy kis karácsonyi műsorhoz süssek pár sütit, hívjak meg hozzánk pár ismerőst, gyerekeikkel együtt. Ő hozza a szolgálókat, énekeseket, bábosokat… Egyből meg is nyugodtam. Sütni szerettem, és gyermekeim pár ovistársának az anyukájával is jóban voltam. Minden adott volt. Aztán szép lassan része lettem a gyerekek tanításának.
Ezután már érezted, hogy a gyülekezet tagja vagy?
Határozottan IGEN, a szolgálat kellett hozzá. Egy nagy család hasznos tagja lettem, még ha oly kicsiny is volt eleinte a feladatom. Annyira jó volt csinálni, látni mások örömét. A hasznosság érzése is eltöltött. Persze nagyon jó volt tudni azt is, hogy van, ami megy. Az önértékelésem is jobb lett. Tapasztaltam, hogy Isten nekem is adott valamilyen “ajándékot”, hozzáértést valamihez. Eleinte azért féltem, hogy bennem semmi ilyesmi sincs. 🙂
A nyári táborunk kapcsán többeket is megkérdeztem a szolgálatról.
Bátorítani szeretnélek, hogy te is bátran próbálkozz,
és állj bele valamilyen szolgálatba.
Az Úr neked is adott hozzá képességet, adottságot,
akkor is, ha azt most még nem látod.
Kellemes fáradtság
Fanni azt mondta, hogy számára a szolgálat kellemes fáradság, hiába kell korábban felkelnie és van sok feladata és sokszor már majdnem ülve elalszik :), de mégsem fáradt, mert folyamatosan erőt kap. Úgy érzi a szolgálat megerősíti a kapcsolatát Istennel.
Szolgálat-küldetés
Anett számára a szolgálat egyben küldetés, melyben másodrangú a kedve, az ereje, az számít igazán, hogy adjon. Szeretetet, odafigyelést, bátorítást. Együtt töltött játékos perceket, meghallgatást, megértést. Ha kell, akkor technikai segítséget ad, ha kell, akkor a hangját is használja, hogy Isten áldása rajta keresztül áradni tudjon másokra.
Szolgálat-boldogság
Lilla: – Nekem a szolgálat a folytonos boldogságot jelenti. Látni a gyerekek arcán az örömöt, a hálát. Apró segítségek, szavak akár sorsfordító hatással lehetnek a kicsikre. A másik boldogság a segítők felől kapott vidámság. Hálásak a segítségért, mosolyért, apró ölelésért. A harmadik féle boldogság pedig Isten öröme. Isten örül, hogy bele adjuk szívünket, lelkünket abba, hogy mindenki jól érezze magát és értékes időt töltsünk el együtt! 🙂
Hasznára lenni a közösségnek
Icu volt az aki azt mondta, hogy nem szeretne padban ülő lenni, hanem hasznos tagja akar lenni a gyülekezetnek.
Icu: – Két szolgálatban próbálhattam ki magam. Egyik a gyerekszolgálat, ami kicsit távol áll tőlem, sajnos nem találtam meg a közös hangot a gyerekekkel de a tanítókkal igen. A másik szolgálat az, ami közel állt a szívemhez, lehet hogy mást nem igazán vonz, de én nagyon jól éreztem magam e feladat elvégzése közben ,ami a konyhai előkészítés. Testvérnőkkel is megtaláltuk a közös hangot, fel tudtuk venni a munka ritmusát. És úgy érzem barátokra is találtam.
Palibácsi, a “pótapuka” már 7 éve szolgál a táborban a szabadságát is ideszánva. Egész nap folyamatosan a kisebbekkel van. Úgy érzi, hogy ebben a szolgálatban neki jut a sok öröm, mivel nem kell tábort szerveznie, csak élvezni a gyerekekkel való együttlétet. Ezek a napok nagyon feltöltik, annak ellenére, hogy minden nap kora reggeltől szolgálatan van. 🙂
Gyűjtöm még a válaszokat!
Már ennyi válasz kapcsán is látom, hogy aki nem szolgál, az kihagy az életéből egy nagyon jó dolgot. Nem mondom, hogy mindig könnyű vagy egyszerű. Nem mondom azt, hogy nincs benne időnként sok munka, harc és küzdelem. De ezek ellenére is…
Nem fejeztem be a mondatot 🙂 , hamarosan jelentkezek a folytatással.
