Félve közelítettem a billentyűzethez…
2020.10.20. – Remegő ujjakkal nyomtam meg a gombot a weboldalamon, hogy közzététel. Most jön a vég! Vagy ez csak a kezdet? Beléptem az ismeretlen és számomra annyira nem kedvelt online világba. Még jó, hogy tudtam, Isten velem lesz. Mózessel együtt mondtam: “Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!” 2Móz 33,15
Féltem, izgatott voltam. Nem tudtam milyen lesz ez az új fejezet az életemben. Féltem, hogy mit fognak gondolni mások. Féltem, hogy senkit sem fog igazán érdekelni. Féltem, hogy nem érték az, amit tartalmaz az oldal. Féltem, hogy mi lesz, ha negatív kommenteket kapok, mi lesz, ha nem kapok semmit. Mi van, ha csak kellemetlen helyzetbe hozom magam. Tünde! Isten nem a félelem lelkét adta!
Félelmeim közepette izgatott is voltam, hiszem Isten mondta, hogy lépjek erre a “mezőre”. Kíváncsi voltam, mit fog ezen keresztül csinálni az Úr. Mire lesz jó ez az egész? Egyáltalán jó lesz valamire? Túl nagy dolgokra nem vágytam, sose akartam naggyá lenni. Vagy mégis? Miért is kezdtem neki ennek?
Jöjjön, aminek jönnie kell!
A gomb megnyomása után vártam a csodát. A sok like-t, a megosztásokat. Nem nagyon jöttek. 🙂 Volt, hogy nagyon csüggedtem, szégyelltem magam, kételkedtem, mindenféle negatív érzést megéltem. Nem láttam mennyi minden történt. A világ teljesen mást nevez eredménynek. Idő kellett, rájöttem, hogy rossz szemüvegen keresztül láttam a dolgokat… Visszanézve 4 év távlatából, már elhalványult a sok küzdelem, és csak hálaadás van bennem. De az évek alatt hegyen, völgyön át kellett sétálnom, és úgy éreztem nagyon lassan haladok, és nehéz az út.
A weboldal elindulása után 4 hónappal beindultak az online bibliatanulmányozó, személyes evangélizálásban segítő tanfolyamok, amelyek azóta is folyamatosak. (Ennyit a lassú haladásról… 🙂 ) Ha már csak erre volt jó ez az egész, akkor megérte. Írtam pár blogot, félve közzétettem egyszerű gondolataimat. Az utóbbi időben nem sokat munkálkodtam az oldalon. A párhuzamosan futó rendszeres online alkalmak kitöltötték minden időmet, a sok minden mással együtt.
Mostanában… lett egy fotelem
Isten azt erősíti meg bennem, hogy csendességben töltsek vele sok időt. Pedig annyi mindenről szeretnék írni. Annyi bizonyságom van Isten munkálkodásáról. Egy új könyvön is dolgozom, dolgoznék, melynek a címe: Az Ács – mely az áldott csendességről fog szólni. Ehhez kezdésnek Istentől kaptam egy fotelt, mely folyamatosan hívogat, hogy ott töltsek időt VELE. E szentnek nevezett fotelemet az utcán találtam lomtalanítás kapcsán. Ez is egy külön bizonyság lesz majd egyszer, hogy hogyan és miért kaptam. Azért szent, mert Isten számára elkülönített, az Ő szolgálatába állított. Mert Isten ott szól, ott IS szól. Ott NAGYON szól.
Pár dolgot megtanultam…
1: Istennek mindig van terve velem, veled. Abba bele kell állni, ha látom, ha nem, hogy merre vezet. Én sokszor nem látom, nem értem, de hiszem, hogy van értelme annak, amit teszek, mert tudom, hogy tőle van.
2: Istennel általában lassan haladnak a dolgok. Nem Ő miatta, hanem miattam. Nyilván nem bírnám az isteni tempót. 🙂 Sok idő kell – sokszor a nyakasságom miatt, – mire el tudja végezni bennem, azt a munkát, amire szüksége van a terve kivitelezéséhez.
3: Sok sok türelemre van szükség, nyilván szeretnék gyorsabban haladni. Sok megvallás is kell, mikor jön a csüggedés. Megvallás, hogy ez Isten terve, Ő igenis munkálkodik, ha érzékelem, ha nem. Ha nem történik „semmi”, az is a tervének a része. Megvallani, hogy Isten tudja, hogy mit csinál. Tudja, hogy minek, mikor van itt az ideje. Csak ezt nekem olyan nehéz belátni.
4: De én csak hallgassak rá, és ne gondoljam túl. Én csak üljek sokat a fotelben, hogy tudjon vezetni, hogy meg tudja mutatni, hogy mi a következő lépés. Csak legyek hűséges az elhívásban. Sokszor újra meg kell, hogy erősödjek benne. Átélni újra, hogy hogyan is szólt hozzám Isten, hogyan is hívott el, mire is hívott el. Erre azért is van szükség, mert a Sátán folyton jön a minden kétségbe vonó, megkérdőjelező gondolataival.
Még jó, hogy „… nagyobb az, aki bennetek (bennem) van, mint az, aki a világban van.” 1János 4,4
Egyelőre maradok a fotelnél…nem olyan egyszerű ez nekem, mert annyi mindent szeretnék tenni…és teszek is… de közben szólít Isten. – Ülj már le egy kicsit!
Legyen egy foteled!
OLVASD EL: John Mark Comer: Könyörtelen leszámolás a rohanással című könyvét.
Ha elolvastad, akkor te is be fogsz szerezni egy fotelt… 🙂
Igaz, hogy sok mindent szeretnél majd csinálni, de mégis oda fogsz ülni rendszeresen, hogy Isten igéjét olvasd, és meghallgasd mit mond neked rajta keresztül.
Vagy csak ott ülsz majd csöndben, végre nem rohanva…Ó, bárcsak menne!
Vagy csak időt adsz magadnak arra, hogy megéld azt, amin átrohantál…
Vagy csak…
Hogyan folytatnád?
